2015. július 28., kedd

Új időszámítás mégis


Nekem még olyan nagyon furcsa, mintha Vackor majd egyszer hazajönne és csodálkozni, mi ez az új kiskutya itten. De amúgy nyilván, amikor az ember elmegy megnézi, akkor már vége minden ellenállásnak. Félek, remélem, vele minden rendben lesz, nem lesz baleset vagy betegség vagy gyógyszer mellékhatás sem más szörnyűség.

Egyébként ez a kutyus annyira klassz. Nem is láttam még ilyet, annyi bizalom meg lelkierő van benne. Az autóban is csak egy picit reszketett, meg lehetett nyugtatni, a nyakamba bújt és nézelődött. Otthon sem volt vele gond, kezdetben nem mert a parkettára menni, de a szőnyeg rögtön elnyerte a tetszését, ahogy a játékok is. 

Bolond egy jószág, imád enni, az üres kajástálat hurcibálja, pedig már többet is evett valamivel, mint az előírt dózis. A szobanövényeket azonnal menteni kellett. Elsőrendően ráérez arra, mi lehet itt, amit még nem szabad egy kutyának, mint szandálevés vagy szőnyegbontás, vagy belemászás a megtalált tápos zacskóba. És úgy alszik, mint egy kisgyerek. Kicsit hallgat a nevére és csóválja a farkát, rágcsál, puszit oszt.

Anyu megint jókedvű, pedig igazából mind nagyon szomorúak vagyunk. Én vártam volna még, de tény, hogy aztán már a téli kiskutyák jönnek, és az nem baj, ha inkább őszre-télre már elég nagy, ki lehet vinni, erős. Anyu minden nappal öregedni kezdett, amióta Vackor meghalt. Most aztán rohangálhat ezután a kis hétördög után amíg bírja szusszal :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése