Tegnap nagyon szívtam, és fél nyolc is volt, mire összeszedelőzködtem és elindultam. Akkor persze ebédelni kellett, és már csak a legközelebbi kínaiig bírtam elmenni (pedig jó lett volna valami egészségesebb). Itthon meg az ajtótól a matracig, ami a festés alatt ágyként funkcionált. Félálomban még lecibáltam még magamról minden ruhát, márt kényelmetlen volt, gondolván, hogy majd mindjárt felkelek, fogat mosok és pizsamát veszek. Ebből persze nem lett semmi.
Reggel vicces kedvem volt, beszélgettem minden tárggyal, még a kabátomat is letoltam, mért nincs több apró a zsebében. Jól bevásároltam (ennyire jól azért nem is akartam), hozták az új bútoromat, miközben szerelték, nekem már csak a konyha maradt, ezért jól kisikáltam a kávéfőzőt, a kenyérpirítót és a szendvicssütőt, leszedtem a csaptelepről a penészfoltokat, sikáltam a pultot, egyesével kiürítettem és elmosogattam a fűszer, cukor, liszt tartó kis bödönjeimet.
Közben szépen lassan betoltam egy doboz Vienettát (úgy tervezem, ilyet ma csináltam utoljára), ittam kávét és nézegettem a Praktika magazint, a szokásos lemondó szomorúsággal és csodálkozással vegyes irigységgel meredtem a nagy kartonkockákból csinált építőjátékra, félembernyi amőbára kézzel festett korongokkal, átalakított fodros-cipzáras pólókra, és egyéb, szerintük olcsó és kétperces tevékenységekre (amik persze valóban olcsóak, ha az ember rendelkezik csugorkával, bizsugyönggyel, hobbi fúrógéppel, dekorbetonnal, textilfestékkel, ragasztópisztollyal és társaikkal), és azon gondolkozom, ki lehet az az ember, aki megengedheti magának, hogy ilyeneket csináljon, mert én az az ember akarok lenni. És akkor már közben a Kéktúrát is megcsinálom. És megsütöm az összes gyümölcsös süteményt az új magazinból. És elmegyek a női magazin által javasolt laza is fogyasztó sportocskaként emlegetett vizisízésre vagy díjugratásra. Nem? (érdekelne, hogy az evezést mért nem ajánlották, gondolom a júliusi szépségtippekbe nem illenek bele a csupa-hólyag tenyerek és a jellegzetes titkos közös jelnek számító barnulási zoknicsík, sem az olajfoltok a vádlin és a feltört fenék sebei.)
Aztán amikor túltettem magam a felém ásító végtelenen, kiválasztottam a legegyszerűbb megoldást és elmentem futni (de előbb tervrajzot és pakolási tervet csináltam az összes szekrényemről, ahol a szekrényeket betűvel, az egyes polcokat ezen belül számmal jelöltem), ami egész jó érzés volt, kivéve, amikor percekig 204-en állt a pulzusom, és hiába lassítottam, annyi maradt, pontosan 204, nem értettem, mi az ég ez, ennyivel pitvarfibrillálok vagy mégis mia?, de aztán csak lement. Persze aztán bevéstem az értékeimet a futós füzetbe (és megállapítottam, hogy katasztrofálisak). Futás közben még kidolgoztam a sportolási tervet is a nyárra.
Na meg olvasgattam a világról, arról, hogy Amerikában megszavazták a melegházasságot, arról, hogy a bevándorlók az egyik cikkben gyújtogatnak és kővel dobálják a kocsikat, a másikban könnyes szemmel, félig éhen halva hánykolódnak a tengeren, elolvastam az index és a kurucinfo cikkeit is mindezekről, plusz elolvastam mindent a mai nővértüntetésről (ha valaha elmennék tüntetésre, akkor ez olyan lenne, amire elmennék, de nem megyek, inkább csak írok majd még egy bejegyzést róluk).
Szóval fogok írni valamikor a nővérekről és az egészségügyről, fogok írni a hétvégi németországi kirándulásról, és arról, hogy talán mért működnek ott a dolgok, amikor itt nem, és a bevándorlásról is fogok írni, de előre szólok, hogy annak az lesz a lényege, hogy nem értek a kérdéshez és tanácstalan vagyok.
Meg írok majd a könyvről is, amit mindjárt kiolvasok.
Szóval ne hagyjatok itt. ;) néha hülye vagyok, de aztán általában elmúlik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése