2015. július 24., péntek

Biciklitúra-előzetes

Tavaly is hőségriadóban toltuk, és keservesen megbántam a sok feleslegesen elcipelt holmit. De regényt azért csak kell vinni! És kártyát és arclemosót is...

Kitolom Fuhurt az előszobába. Kérdezi:
- Edzésre megyünk? 
- Nem, megyünk a Balatonhoz! Ahogy tavaly.
- Ó, a Nagy Tóhoz? - kérdezi, és izgatottan gurul kifelé. Az nagy büszkeség egy hétköznapi, tizenötéves kis biciklinek.

Aztán indulás előtt számvetés. Nem lesz elég a kis fehér 1000 forintos kínai vászoncipő, a fekete párja az első evezéskor szétszakadt. Na de hová kerüljön a váltócipő? Fényképezőgép helyére? Az kell, nincs okostelefonom, sem kisebb gépem, és ezerszer megbántam, hogy a kenesei sátoros bulira nem vittem magammal. Mégis csak a Ballagó idő? Könyv nélkül nem megyek sehová, ez elvi kérdés. Ha elrabolnak útközben és egy sziklabarlangba zárnak, mit fogok olvasni? Oks, egy rövidgatya kijöhet, nem mintha ez bármin is segítene. Maradjunk az átcsoportosításnál. Majd átkozom a bolond fejemet a nyolcvanadik kilométernél.

Meg fogunk sülni. Pont olyan pecsenyepirosra, mint tavaly. Az élet szép.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése