Úgy gondoltam, rögvest visszadobálom a könyveket a polcokra (a festés miatt ugye dobozba kellett tenni a két hatalmas könyvespolcom tartalmát), de tudhattam volna, hogy ez lehetetlen. Egyesével pakolom őket, teli vággyal, hogy elolvassam, amit nem, hogy újraolvassam, amit már igen, örömmel, hogy kézbe foghatom őket, emlékekkel. Vissza kell fognom magam, hogy ne rendezzem betűrendbe, vagy korszak és nép szerinti sorokba őket, mert akkor sosem végeznék.
Közben ötven fok van kb, szakad rólam a víz.
Verseskötetek, Szabó Lőrinc, Juhász Gyula, Magyar költészet antológiája, 2010 legjobb versei; idézetes könyvek, Indiai mondák, Kalevala, Hagekure, klasszikusok Voltaire-től Hrabalig, Móricz Zsigmond Hét krajczár, Edmondo de Amicisről a Szív, túrázós könyvek, a Természet enciklopédiája, Kipling meséskönyvei, regények a kalandregénytől a kicsit és a nagyon ponyváig, Gyűrűk ura, Harry Potter, Khaled Hosseini, Ajtmatov, Jean Auel többkötetes Föld gyermekei könyvei, orvosregények, mint a Sámán, régi hobbym, pszichoterápiás és családterápiás könyvek, Agatha Christie, Spenótos pite, Cslaádi sírbolt és Pingvinélet, Harold Fry valószerűtlen utazása, Enzo kutya, Gesztenye, a honalapító; csak hogy lehessen a metrón is mit olvasni.
Annyi tudás és tapasztalat van a világon, hogy szeretnék újra gyermek lenni, temérdek idővel, újra beülni az összes történelem, irodalom, matematika, fizika, biológia órára és újratanulni mindent, kamaszkori "depi" és nyálas zenék hallgatása és komplex pszichobonyodalmak helyett (aminek persze akkor megvolt a fontossága).
Régi álmom, hogyha megtanultam a neurológiát, újratanulom a világot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése