Pszichoterápia egymás közt

Azt hiszem, már alig ismertem, de már ráéreztem az Ember azon tulajdonságára is, hogy az időszakos pszichés dekompenzált periódusaimat tök jól tudja majd kezelni. Ez úgy történik, hogy a téveszméimet boldogan és barátságosan kineveti, tényleg, nevet rajtuk, aztán megpaskolja a vállamat vagy meghúzza a hajamat és rendben van a dolog. Amin nevetni lehet, azzal bánni is lehet. 

Amúgy ez hasznos, mert szép dolog tudni, hogy melyik negatív érzés milyen gyermekkori rossz élményben gyökerezik, hasznos dolog taktikákat elsajátítani a rossz gondolatok helyes mederbe terelésére (ez banálisan hangzik, de nekem vannak nagyon rég óta vannak kényszergondolataim, amik főleg a saját vegzálásomat célozzák meg, nem túl súlyos, de azért néha be tudom vinni magam az erdőbe a hülyeségeimet követve).

Szóval minden pszichotaktika hasznos, de néha az ember csak azt akarja tudni, hogy hülyén (és kövéren, fáradtan, hisztisen stb) is szeretik-e.

(de néha tényleg azért hisztizik, mert nem akar a strandra menni, de aztán megadja magát, mert gyenge és mert nem szeretne egyedül nézelődni a nappaliban egész szombaton).