Csingiling múltkor beárul a Törzsfőnöknek, hogy a sütijével kínálgatom a betegeket, meg néha cseresznyével (egy szellemi fogyatékos kislánynak egy kis zacskóval adtunk, csak rábíztuk a betegkísérőre, hogy a nővérek majd figyeljenek, meg ne egye a magokat), de ma azon kaptam, hogy a két árva sütijét, amit a szomszédban zajló beteg-klubban adtak neki, odaadta a szegény fickónak, aki a saját lábán jött ide konzíliumba és CT lelet alapján, mentővel küldtük vissza, amire persze négy órát várt. Meg előtte másik négyet ránk.
Nagyon sokan vannak, nehéz betegek jönnek, nem lehet velük sietni. Amikor már annyian felhalmozódtak, hogy képtelenség volt tovább egyedül gályázni (szakmai segítség az mindig van), akkor lottót játszottam, és véletlenül megtaláltam azt a (valószínűleg egyetlen) kollégát, aki mindent letett a kezéből, amikor felhívtam és öt perc múlva lent volt egy másik fiatallal felfegyverkezve és két óra alatt rendbe hoztuk a lemaradást annyira, hogy elviselhetővé vált a helyzet, pedig még akut sztorit is kaptunk közben.
De a legszebb, hogy a betegfelvételi pultnál hallották, hogy a betegek fél tizenkettőkor megbeszélik, hogy biztos azért nem megy a sor, mert az orvosok elmentek ebédelni, mire az egyik beteg közölte, hogy jó, akkor ő is elmegy ebédelni (aztán hiába kerestük, amikor sorra került); amikor ezt Csingiling elmesélte, komolyan, majdnem sírva mondtam, hogy három hete nem ebédeltem... Szerencsére Csingiling gyorsan mondta, hogy erről ő is rögtön tájékoztatta a betegfelvételi pultnál dolgozókat, akkor már nevettem az egészen, aztán fél háromkor hozott nekem a büféből egy szendvicset és egy kávét, amit tíz másodperc alatt ettem meg, miközben a másik kezemmel gépeltem.
Na de legalább voltak érdekesek is. És az is jó volt, hogy azok ketten lejöttek segíteni, alig hittem el, hirtelen elmúlt a frusztrációm és azt sem bántam volna, ha még ezren jönnek. Tudom ám, hogy az osztályok is szívnak. Jól beleszaladtunk emberhiányosan ebbe a júniusba.
Munkaidő után még fél órát olvasgattam a szakirodalmat, hogy ne találjak választ egy kérdésre, amiről eddig úgy tudtam, hogy egyelőre még nincsen rá válasz, és akkor ebben átmenetileg meg is nyugodtam.
Holnap már csak tíz munkanap lesz hátra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése