Lelépős napi káosz

Jó kis ügyeletet toltam a Varázshegyen, némi éjjeli status epilepticus kalanddal, szokásos undormányos magyar eü-s bozótvágással és felesleges csörtékkel másik frusztrált emberekkel. Én meg néha hagyom magam, de néha meg nem és akkor megkapom, hogy szemtelen vagyok. Aztán van itt még egy szép történet valakivel, akit szívességből megvizsgáltunk, és most belénk törli a lábát, de ezt itt nem lehet leírni, mindenesetre az emberek nem mindig jószándékúak és nem is mindig okosak. 

Amúgy meg lehet pattogni, vádaskodni, pszichopata manővert folytatni, de én Odabentről már eltanultam, hogy a pattogást és káoszkeltést az inkompetencia jelének értékeljem. Egyike azoknak a hasznos dolgoknak, amiket Odabent tanultam. Aki tud, annak nem kell kiabálnia. Persze nekem is van egy temperamentumom, ezért igazából nem haragszom a pattogós emberekre sem.

***

Aztán gondoltam, korán hazaérek, picit alszom, átgörkorizom Anyuékhoz, szépen kitakarítok, aztán este jön filmet nézni "társam a semmiben, két-fele barátom". Végül fél tizenegyig beszélgettem bent, aztán nyilván négyig aludtam, majd virágátültetésbe (és blogírásba) kezdtem. 

A tavaly ősszel kapott virágomnak penészes a földje és rohad a gyökere, és ezen majdnem sírni kezdtem, hogy így vannak tartva az én növényeim, ennyit kapnak, néha egy kis vizet a rohanásban és most az is kinyírta szegényt. Látom már hónapok óta a penészt, de nem volt időm. Most átültettem őt is, meg a kis tüskéset is, és a nyitott ablakba tettem őket levegőzni és fényt fogyasztani, aztán meglátjuk. Persze hülye voltam, mert a pozsgásnak fény kellett volna. A panel nagyon jó a központo fűtéssel: az a fele a növényeknek, amelyik kibírja a nyári pokolmeleg száraz, fényes időt, az megbakkan télen a sötétben a fűtéstől. Itt nálam, a növények fele egy hét alatt meghal, aki meg nem, az ide van kitalálva és örökké él. Csak ez a kis pozsgás olyan nagyon szép volt még ősszel, és akiktől kaptam, azok is milyen kedvesek voltak a szívemnek. Hát, drukkoljatok, hogy meggyógyuljon.

Na de nyilván most csupa föld az előszoba, ráadásul a cserepek mosásától eldugult a lefolyó. Mosni is kellene, de a mosógép öblítő része is el van dugulva, azt ki kell csavarozni, kitisztítani, és akkor még a fürdésről és hajmosásról nem is beszéltem, meg arról, hogy gyün az Ember oszt éhes lesz (amúgy ez persze így vicc, de hát a lányokban mégis van egy ilyen vágy az enni adás iránt, még akkor is, ha ezt sosem hitték volna magukról)*. A takarítást sem tartjuk túl sokra sokra, de az mégis túlzás, hogy fekete földes lé áll a mosdókagylóban és kellett nekem lelépős napon növénykórházat játszatni :D

***

Ó, hát ilyen ez a popszakma. Majd egyszer, holnap, máskor nem így lesz.

*: majd eszünk sonkás zsömlét. Szerencsére amíg ügyeltem, Anyu, aki állatot etetni jött, titokban hozott sonkát és zsömlét is.