A délutánt végigaludtam a megelőző sok nap éjszakázás után, most meg nem tudok, bort kortyolgatok, és fülhallgatn keresztül, nagy hangerőn hallgatok régi kedvenceket a youtube-ról.
Reggel nem létezik. Nem akarom sem tudni, sem elhinni, hogy holnap megint 24 óra van, másodállásban ügyelés miatt.
Ezen a héten már tényleg majdnem ez az utolsó pszichotrauma (vasárnap még kell evezzek 30km-t), de ez is felfoghatatlan. Onnantól kezdve, hogy reggel 24 órára kell pakolni, odáig, hogy keresztül kell utazzam a várost a két melóhelyem között, odáig, hogy reggelig szívni fogok, és hányingerrel küzdve, retkesen vergődöm majd haza, hogy a szombati progi előtt villámtakarítást tarthassak.
Nem, én nem. De ha már mindenképpen, akkor úgy szeretnék egy nyugis pénteki ügyeletet ott a hegyen, az ablakon futó borostyános, reggeli napfényes, életillatú (paradox módon mégis totálisan lepusztult) másodállásomban. Ott a péntek tud jó lenni amúgy, estig jövögetnek, aztán csend van.
Bár múltkor besírtam, amikor pénteken fél ötkor behozta a mentő az öreg nénit, akinek négy (4) éve zsibbad a lába, de most azt szeretné kérni, hogy szervezzük meg a krónikus elhelyezését.
Amúgy tündér néni volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése