Az Ember sohasem mondja, hogy "szeretlek". Én is csak soká szoktam rá (soha nem szerettem a szeretlekezést). Múltkor fáradt voltam, plusz indult a hidegrázós-náthás szar betegségem, ezért nyűgös is, összekaptunk, majd hosszasan magyarázkodtam, aztán félig alva, lázasan odahúzódtam mellé és nyöszögtem valamit arról, hogy mennyire szeretek vele lenni, és ő az egyetlen, akivel szeretek és szeretnék "járni". Ellágyult, megsimogatta a buksi fejemet és félig alva suttogta, hogy: "Én is örülök neked. Nagyon."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése