Önbecsapás

Amikor az ember lánya elkészíti a 12 diából álló előadás 1. diáját a címmel és a szerzőkkel, az utolsó diát a kiválasztott fotóval és a "Köszönjük a figyelmet!" felirattal, majd megnyugodva felsóhajt, hogy már a munka egyhatoda kész van. *

Egyébként a legtöbb tudás a legrövidebb előadáshoz kell. Több oldalnyi jegyzetem van több tízoldalnyi cikkből. Aki abból képes 1 diát csinálni, az jobban érti, mint aki kívülről tudja.

Jaj, nehéz az élet, negyedik napja dolgozom végig az éjszakákat is (igaz, hétfőn ellógtam az állatorvoshoz). 

*: Amúgy előadás gyártásból kétfajta ember van. Az 1. típus, aki elkészíti az összes diát, kijavítja a helyesírási hibákat, átgondolja még hatszor, majd boldogat felkiált, hogy készen van, ezek után még órákig játszik a háttérrel, a betűszínekkel és az elköszönő képpel. 

A 2. típus a fent részletezett. 

Megfigyeléseim szerint az 1. típusú emberek a szorgalmas, pontos, munkára alkalmas lények.

A 2. típus jobban tette volna, ha hippinek áll. Mindenesetre tudományos sem felelősséggel járó munkára nem alkalmas. Ha ez kiderül 18 éves koromban és nem engednek egyetemre, hanem elküldenek valami jó munkahelyre, ahol 8 óra a munkaidő és nem kell sőt tilos gondolkodni, nincs semmilyen előrelépési vagy fejlődési lehetőség, akkor milyen jó lenne.

Ha 8 órás munkám lenne, akkor lefogynék, vagy plusz állást vállalnék, hogy fizethessem a zsírleszívást, a mellfellvarrást és implantátum beültetést, szőke lenne a hajam, lenne tetkóm, pirszingem és magas sarkúm, és akkor 70-es IQ-jú kigyúrt maffiózó audis fazonok rajonganának értem, és vennének gyémánt karkötőt, aztán belém szeretne egy gazdag, mamlasz fiú, és feleségül venne. Egy háromszinten medencés házban laknánk, és lenne sofőröm, meg tolmácsom, aki abban segítene, hogy ne kelljen emberekkel beszélnem és megakadályozná, hogy mások hozzám szólhassanak. Időnként félmillió forint értékű cipőt vetetnék a férjemmel, amit hisztérikusan behajítanék másnap a kandalló tüzébe, ha nem akarna elvinni a következő tengerentúli utazásra. A férjem megtiltaná, hogy dolgozzak, vagy házimunkát végezzek, nehogy ráncos legyen a kezem, és örökre nagyon boldog lennék, persze azt hinném, hogy boldogtalan vagyok, de tévednék.

Persze ez vicc, de néha álmodozom ilyesmiről. Viszont az a legkevésbé sem vicces, hogy háromnegyed négykor még csak az 5. dia van kész.