Szerencsére sikerült június végétől kezdődően az otthoni növényeim többségét átültetni. Kisebb kihívás, de annál boldogítóbb volt a csíkoslevelű (tudjátok: a világoszöld-fehér, a lefelé növő indákon a gyerekeivel) átköltöztetése nagyobb cserépbe. Emberrel vettük ezt a növényt a Fűvészkert mellett, és nem nőtt eléggé, sőt kornyadásnak is indult. Átültetésnél derült ki, miért: dugig volt a hely a tovább nőni nem képes, összezsúfolt gyökerekkel. A nagyobb otthonba költözés kb másnapjától a növényem új életre kelt, most kétszer akkora, mint eddig. Ki fogja nőni ezt a cserepet is.
És volt a nagy fa, ami magasabb és szélesbb is, mint én. Megmetszése és átültetése a panellakás előszobájában a kihívások kihívása volt, utána az előszoba sárban úszott. Ahogy ma is, amikor a hónapok óta halogatott feladatnak futottam neki.
Ez a kedvenc növényem:
Amikor pár hónap híján hat évvel ezelőtt elköltöztem Anyuéktól, két növényt hoztam magammal, akiket én választhattam ki az akkor ottlakó kilencven közül. Az egyik a fa volt, a másik ez az akkor még harminc-negyven centis lény, aki a lakásomban hamar a többszörösére nőtt és évekig gyönyörű volt. Ez a növényem a keleti-panel klíma hősies elviselője. Időnként megmetszettem, párszor átültettem, és töretlenül élte harsogóan zöld levelű életét az ebédlőben.
Tavaly nyáron, amíg Hannoverben voltam, megtetvesedett, nem is akárhogy. Néha lefújtam tetűvédővel, néha letöröltem, küszködtem vele, de egyszerűen annyira tetves lett mindig, hogy az új hajtásokat is megzabálták. Nem tudom, mitől van ez. A vele egy szobában lakó növények közül a borostyánom kapja el néha, de az kis növény, le szoktam mosni a csapnál és befújom a védővel. A többiek nem vevők rá szerencsére.
Szégyen, de egy év után most álltam neki elszántabban, és az alábbiakat végeztem el:
- nagyon megmetszettem (két, már fás szárú, kétcentisnél is vastagabb ágát lefűrészeltem egy nem használt kenyérvágó késsel, és más hajtásokat is levágtam, így most kb az államig ér és sokkal ritkább lesz
- lespricniztem ecetes vízzel (saját módszerem)
- szappanos vízzel egyenként áttöröltem az összes nemkevés levelét és szárát (Minerva mesélte, hogy az anyukája ezt javasolta az ő tetves növényükre)
- beemeltem a kádba és lezuhanyoztam róla az összes szappant és tetvet
- átültettem (sajnos nem volt nagyobb cserepem, de kicsit megemeltem, vagyis tettem alulra egy fél zacskó földet, így most a nagy gyökerek kezdete kicsit kidomborodik, de oda veszek még földet, aztán majd egyszer persze kell egy nagyobb cserép)
- meglocsoltam
- eredeti lakhelye helyett most a konyhába tettem, ahol nem maradhat hosszú távon, de át akarok sikálni minden zúgot, hogy nehogy visszafertőződjön
-befújtam a tetűvédővel (az valami bio-cucc, ölésre nem igazán hatákony és ragad is, de megelőzésnek hátha jó).
Eddigi tapasztalataim alapján a növények reakciója az intervencióimra elég különböző (volt egy amelyik penészes lett, miután átültettem, pedig nem öntöztem utána túl, hetekig törölgettem a leveleit, és vágtam le a menthetetleneket, amíg végül teljesen lecsupaszodott és ki kellett dobni. Nem tudom, mi történt, vagy a földdel volt a baj, vagy túl hirtelen volt az új föld, azóta igyekszem őket a lehető legnagyobb földlabdával kivenni és csak alá, köré, meg a tetejére pakolni az új földet).
Most kiderül, hogy túléli-e a beavatkozásokat és tetűtlen marad-e. Kicsit félek, hogy túl sok volt neki ez a sok anyag, ami a leveleire került, de egyszerűen nem maradhatott így tovább, nem hagyhatok az ebédlőben egy tetűtől kornyadozó növényt.
Amúgy meg a lakásban az őskáosz visszaszerezte az uralmat.
Ez a mostani szabadságom konkrétan nettó szívás. De most elmegyek fagyizni (és gyógyszert venni Anyunak).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése