Szóval néha vannak ilyen hullámvölgyeink az Emberrel. Vagy azért, mert valamelyikünk éppen burn-out, vagy mert nem tudunk arról kommunikálni, hogyan legyen az életünk az elkövetkező években (korántsem vagyunk könnyű helyzetben). Most épp annyira nehéz időszak volt, hogy tegnap még beültünk kajálni, és Ember nekiállt keményen provokálni engem, amit nem szokott. Ilyenkor persze mindjárt kiderül, hogy hiába tagadja le az érzelmi intelligenciáját, mert hamarosan ott tartottunk, hogy "akkor ha te csak ennyire tartod magadat, akkor ebből az is következik, hogy nem hiszel abban, hogy egy normális pasinak kellesz, ergo engem is egy lúzernek tartasz, hiszen nem voltam képes csak egy ilyen csúnya, vesztes nőt összeszedni, mint te, szóval akkor én is egy utolsó senki vagyok, igaz?" (Erre én sápadozom, tachicard vagyok, te jó ég, Ember haragszik rám, indulatos, villog a szeme, ez hogy történhet meg, és most úgy érzi, hogy én azt gondolom róla, amit mond, pedig pont elterveztem, hogy megint elmondom neki, hogy mennyire örülök, hogy van, de meg sem bírok szólalni). "Tudom, hogy nem gondolod rólam ezt! Csak a logika miatt mondtam...". Felsóhajtok.
Meg néha dacolok a világgal és vele, ha nem úgy megy minden, ahogy szeretném, és nem úgy gondolkozik, ahogy szerintem kellene rólunk gondolkozni, de azért nem is elviselhetetlenül máshogy. Dühöngök egy darabig, színezem magamban, hogy nekem abba kellene ezt hagyni, és újrakezdeni mindent, valahol messze (Németországban például), beleélem magam. Közben észre sem veszem, hogy már gyűlölöm a világot, az Ember-nélküli világot és mindenkit benne.
Aztán feladom. Ember-nélküli világ nekem már úgy sincsen. Késő már, túl sok a közös út. Azt is tudom, mikor vált alvásfázist, mert abbahagyja a rugdosást a lábával, és még egy olyat úgy sem találok, aki hol azt motyogja álmában, hogy "grand mal roham", hol azt, hogy "marcipáncica", hol valami másik teljesen idióta, kontaxtus nélküli dolgot ismételget fél órán át, aztán alszik tovább csendben. Szóval Ember nélkül nekem nincs világ, és amikor erre rájövök, hirtelen olyan, mintha akkor venném észre, hogy fél napja nem vettem levegőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése