2015 Könyvei

Éves összegzés és önértékelés ehhez való kedv híján elmarad (2015 amúgy összességében nem foglalkozott velem túl sokat, néhány oldalvágással növelte a bánataim számát, de alapvetően nem adott és nem vett, hagyta, hadd vívjam a magam kis jól ismert, méterenként haladós, földön csúszós, méltatlan, de nem eredménytelen harcát ebben a világban, amiről nem mondhatjuk, hogy a "létező világok legjobbika", és sokszor valóban csak a "kertben váró munka" tudata az egyetlen vigasz és muníció a holnaphoz).

Évértékelés helyett viszont a 2015-ben olvasott (nem szakmai és nem ismeretterjesztő jellegű) könyveimet szeretném bemutatni. 

Tizenketten voltak, időrendben:

• Alice Munro: Drága élet (novelláskötet, főleg emberi kapcsolatok, szerelem)
• Kun Árpád: Boldog Észak 
• Kazuo Ishiguro: Ne engedj el.. (ilyen, amikor egy jó, keleti író enged a nyugati giccsnek)
• Katerina Mazetti: A pasi a szomszéd sír mellől
• Katerina Mazetti: Családi sírbolt (az előző folytatása)
• Klahed Hosseini: Egyezer tündöklő nap
• Kazuo Ishiguro: A dombok halvány képe 
• Rachel Joyce: Ellopott pillanat
• W Bruce Cameron: Egy kutya négy útja
• Christina Baker Kleine: Árvák vonata
• Emma Donoughe: A szoba
• Fekete István: Ballagó idő

Ok, tudom, a kívánatosnál nagyobb a ponyvairodalom aránya. De a metrón olvasáshoz, fáradt agyhoz nem csúsznak a klasszikusok. Ezért kénytelen leszek ezek közül választani a TOP5-öt.

Tadamm...

5. 2015-ben az ötödik kedvenc könyvem volt: 

Anyukám azzal indokolja, hogy nem néz nagy, klasszikus háborús filmeket, sorstragédiákat a tv-ben, hanem marad a kis családi, történetes, szombat délutáni filmeknél, hogy "ez legalább emberi". Na, nekem ez a könyv pont ezért tetszett. Az első kötet (A pasi a szomszéd sír mellől) elég unalmas, tucatdráma, a könyvmoly-lány és a tehenész-férfi egymásba szeret, pedig nem kellene, mert a könyvmoly-lánynak könyvmoly-fiú lenne jó, a tehenész-férfinek meg gazdasszony. A második kötet már a házasságok története, megható, humoros, keserédes leírása a mindennapos küzdelemnek a szegénység ellen, a teendőkkel, a sok gyermek okozta nagy öröm és nagy fáradtság, a szülők kapcsolatának hullámvölgyei. Mindennapi élet egy kis magángazdaságban. Szerettem. 

4. 2015-ben a negyedik kedvenc könyvem volt:

Mai kamaszlány, indián származású, szétesett család, egymást váltó nevelőszülők. Persze a lány lázadó, alternatívan öltözik, éles a nyelve. De olvasni nagyon szeret, és amikor ellop a könyvtárból egy könyvet, büntetőmunkát kell végeznie: egy idős asszonynak segít padlást takarítani. Az asszony kis korában azon a vonaton utazott, ahol az Európából bevándoroltak árváit szállították Amerika másik felébe nevelőszülőkhöz, akik sokszor inkább kegyetlen hajcsáraik lettek a gyermekeknek. A kamaszlány és az idős nő barátságának kialakulásáról és közben mindkettőjük életéről szól. Szép, igényes könyv, mondanivalója, lelke, cselekményvezetése egyaránt tetszett. Az árvák vonata pedig történelmi valóság.

3. 2015-ben a harmadik kedvenc könyvem volt:

Véletlenül vettem le a polcról, sosem voltam "feketeistvános", de magával ragadott már az első oldal. Aztán majdnem fél évig olvastam, nehéz ügy volt, nagy falat, aprólékos olvasmány, figyelni kell, benne maradni a történetben. Viszont megéri, Fekete István a gyermekkoráról, fiatalságáról mesél, és ennél hitelesebb, átélhetőbb beszámolót másutt nehezen találni arról a régi parasztvilágról, a nagymama betyármeséivel, az udvaron a cinkével, szép tájleírásokkal, gyermekcsínyekkel, a szigorú édesapa képviselte értékekkel, a történelem hozta jövő feszültséget okozó fel-felvillantásával. Néhol persze "magyarkodós" a mai agyunkkal, de azt hiszem, ez nem az író hibái, hanem azé a világé, ahol a hazaszeretet is pártok játékszere lett, pellengérre állított, vagy élvezhetetlené összenyálazott hívószavakkal. Nem bántam meg a találkozásomat a Ballagó idővel.

2. 2015-ben a második kedvenc könyvem volt:

Hosseini újabb telitalálata a Papírsárkányok, És a hegyek visszhangozzák után. Újabb Afganisztán-szenvedéstörténet, csodálatos és rettenetes. Marjamról szól, aki törvénytelen gyermeke egy gazdag, befolyásos embernek, emiatt leküzdhetetlen hátránnyal kezdi az életet. Örülhet, hogy feleségül adják egy évtizedekkel idősebb, határozott, hagyományokat szélsőségesen tisztelő és a nőkhöz ennek megfelelően viszonyuló férfihoz. Marjam a burkát is jól viselné, és alkalmazkodna, de a sorozatos vetélései miatt a férje és közte végleg megromlik a kapcsolat. Közben szovjetek, hadurak, tálibok felváltva gyötrik az országukat, mindennapos a robbantás és a halál. Az életük akkor változik nagyot, amikor befogadnak egy fiatal lányt, akinek a szüleit felrobbant házuk temette maga alá. Nagyon erős történet, jobban szeretnénk, ha nem tudnánk, hogy valóság, nem csak egy ember története, sorsa, hanem egy ország népéé. Olvasás után napokig a hatása alatt voltam.

1. 2015-ben a kedvenc könyvem volt:

Kétszer futottam neki, de aztán nagyon jót futottam. Aimé született különc, Afrikában született, édesapja révén francia állampolgár is, kórházban dolgozik segédápolóként. A misztikus afrikai világban nem találja meg a helyét, így északnak indul, Norvégiában lel új hazára, ahol házi betegápoló lesz. Aimé útja során hozza magával Afrika varázslatos világát, a nagyon is valóságos, hihető történetbe a legváratlanabb pillanatban keverednek újra- és újra szürreális elemek, halott apa képe, beszélőm kaktusz, a lélek magával ragadó játékai. Mondani sem kell, hogy Benin utána Norvégia a lehető legnagyobb változás, mi pedig végigélhetjük, hogyan illeszkedik be lassacskán a főhős, akivel addigra mélyen azonosultunk, testi- lelki rezdüléseit jól ismerjük. 

ITT  hosszabb és jobb ajánlást is olvashattok.

Nekem nagy élmény volt ez a könyv. Mert egészségügy, mert világ, mert ember. És irodalom, méghozzá magyar irodalom és igazi irodalom, és mindez egyben.

***

Ezzel vége az eredmény hirdetésnek. Jó olvasást 2016-ban is!