Karácsony

Szegény Karácsony elég sok kritikát kap, pár napja ezeken gondolkozom. Ezek nagyjából: 1. Túl vallásos ünnep / már elvesztette vallási jellegét. 2. A média és az ipar elsilányította 3. Felesleges ajándékozni, mert drága, stresszes, és mindenkinek megvan mindene. 4. Rohanás az egész, a nagytakarítás és főzés után már teljesen ki vannak facsarva az emberek 5. Diszfunkcionális családban nehéz megélni 6. Kötelező találkozni idegesítő, kritizáló rokonokkal 7. Álszentség ebben a pusztuló világban, az árva gyerekekre, éhezőkre, kóbor kutyákra nincs értelme évente egy napot gondolni. 8. Hasonló módon semmi értelme évente egy napig szeretni egymást.

***
Ezek mind fontos felvetések, és csak azzal az elfogultsággal tudom nézni őket, hogy én mindig szerettem a Karácsonyt.

Szerettem kisgyerekként, de később is, amikor már a szűk családunk diszfunkcionalitása egyértelmű volt (de úgy éreztem, az ünnep léte inkább javít ezen, olyan "normális" dolog, és ami nem illett bele, azt inkább hasítottam). Felnőttként még jobban szerettem. 7 ledolgozott évemben ügyeltem 24 órában 2 db 23-át, 3 db 24-ét (egyet hörghuruttal, nagyon betegen), 2 db 25- ét (az egyik tandem 23, 25 volt), és talán 1 db 26-át.

Flow élmény volt az összes olyan nap, amikor hazaesve már kifolyó szemekkel becsomagoltam az ajándékokat, otthagytam az irgalmatlan kupit, és a fáradtságtól émelyegve átbuszoztam a szüleimhez, ahol rendszerint a fotelban átaludtam az egész estét. Addigra már fel sem tűnt a diszfunkcionalitás.

Emberrel meg depláne nem, pl tavaly én 24-én 24-eztem, ő 25-én, de mentem vele meg a Kisfiúval lelépősen karácsonyi színházba, ahol nyálcsorgatva aludtam az irtó kényelmetlen széken.

A tágabb családi Karácsony nálunk Anyu rokonságát jelenti, ez kb 10-12 nagyrészt
 normális ember kb 2-3 órában. Nekem ez egy olyan rendezvény, amire csak igen szerencsés csillagállás esetén sikerült a 7 év alatt talán 2-szer eljutni, hiszen a szűk családi ünnepet igazították az ügyeletemhez, ezt meg a szűk családi ünnephez. Mindkét alkalom klassz volt, senkinek nem jutott ideje senki magánéletén csámcsogni, viszont kellemesen, kicsit felszínesen jó hangulat, és össznépi szimpátia lengte be az estét. Az igaz, többségüket semmikor máskor nem láttam, tehát a 8-as pont kicsit igaz rá, valójában egyik ottani emberrel sincs olyan kapcsolatom, hogy óvatos vagy rejtett kritikával megbànthatna, durva belegázolás meg nem divat azon a családi ágon (általában nem divat mások életén merengeni, mindenki örül, ha a sajátját bírja valahogy).

Az ajàndékvásárlás munka mellett szívás, valóban gyűlölet a plázákban sodródni 22-én vagy 23-án. A fogyasztói társadalmas résszel teljesen egyetértek, meg a felesleges műanyag plázadíszek, ordító karácsonyi zenék okozta undorom sem kicsi.

Sok családban már nem ajándékoznak, vagy jótékony szervezeteknek ajàndékoznak egymás nevében (ez tetszik). Van egy "Egyszerűbb gyermekkor" nevű irányzat, amelyben nagy hangsúlyt fektetnek a felesleges színes, hangos, ócska, csicsás és ártalmas játékok, média eszközök, összességében a túlingerlés és tárgyhalmozás elkerülésére.

Ennek megörültem, azt hittem, én vagyok megint különc, mert egy fórumon sorolták, hogy mit kapnak a gyerekeik. Simán 5db társas ÉS 8 könyv ÉS még vmi, másfél évesnek több modern kacat, óriásplüss, 8 funkciós interaktív baba (never forget Momo), nagy műanyag babaház stb. Amikor felvetettem, hogy szerintem ezek felesleges és ártalmas dolgok, kifejtették, hogy minek vállal az ember gyereket, ha nem azért, hogy boldoggá tegye.

Ezen elgondolkoztam, de ez egy másik mese. Azt viszont tudom, hogy nekem olyan érthetően és vàllalhatóan megmondta az Anyukám, hogy az akkor divatos Polly Pocket felesleges, hogy nincs pénz komodor 64-re, hogy az xy tárgy szerinte rontja a képzelőerőt. Azért mégis sok szép ajándékom volt és sosem voltam csalódott. Mondjuk nálunk nem volt Jézuska, ami szerintem sokat segít.

Talán ezért, én ma is kedvelem az ajándékozást. Sem olyan nagy hiányom nem volt soha tárgyakból, hogy az életem árán is meg akartam volna kapni vmit, sem olyan nagy bőségem, hogy ne örülnék majdnem bárminek. Gyakran az ajàndék érdekes, én nem szúrtam volna ki, mert nem rá áll a szemem, és tetszik, hogy picit más, mint az én stílusom, és kicsit magamat kell őhozzá formálni.

A Karácsony vallási részét szeretem, mert Jézust olyan alaknak tartom, akinek a történetét, értèkrendjét minden más vallási tanítástól függetlenül is tanítani kell. Én szeretném a gyerekemet hamar jótékonyságra nevelni, őszintére, amikor nem a vackait veti másnak az ember, hanem érdemi erőforrást használ "el" az adáshoz. Hogy ez a Karácsony felvezetése, ezzel fejezzük ki az alázatot, amiért nekünk van. Ilyenformán szerintem megéri évente egyszer adni (petsze többször jobb), ráadásul a kutyamenhely vagy a Krisna hívők a pénz vagy tárgyi adományt be is tudják osztani. Aki rászorul, a Karácsony annak is ünnep, jobb ha akkor gondolnak rá, mintha sose. Szeretnék önkéntes munkával segíteni, de erre egyszerűen nem volt időm, most meg már nagyon terhes vagyok....

Amúgy van egy nagyon király mese az adakozásról a Mogyoró nevű kislányról szóló azonos című mesekönyvben, majd egyszer leírom talán.

Arra, hogy pusztul a világ, fuldokolnak az óceánok a műanyagban, a vöröshús evés miatt (is) romlik a globális felmelegedés, hogy milliók halnak éhen, miközben mi lehúzzuk a redőnyt és akkor nem làtszik, hogy a kórosan meleg eső csorog a hópelyhek helyett, miközben színpompás külső díszek révén fényszennyez minden ház és faljuk a töltött káposztát meg a karajt kétpofára, a gyerekek boldogan vigyorognak a jegesmacis plüssre, miközben jéghegy maradványokon tutajoznak csonttá fogyott jegesmedvék nagyon messze - szóval ezekre nem tudok fájdalom nèlkül gondolni, és egyre inkább keresem a jóvátétel lehetőségeit a mindennapi életemben. De nem hiszem, hogy az ünnep és a mikrokörnyezet eltaszítása ilyen lehetőség.

Kb ennyi okosság jutott eszembe.
A saját mostani Karácsonyunk èlményei, úgy nézem, külön posztot igényelnek majd.