Végül kettőt is kaptam, a nővéremtől illetve Embertől. Szerencsére egész más dolgokat kell bele írni, Emberé praktikusabb, ez a fenti rózsaszínebb, Apa és Anya megismerkedéséről meg ilyenekről kell bele írni, meg fotókat ragasztgatni.
Töltöm hősiesen a prenatális részeket, az első oldalra írtam egy levelet a Karácsonyról pl. hogy Sárfej megevett dugiban egy lábas paradicsom szószt. Meg leírtam, kb amiket tegnap ide.
Kicsit fura, "transzcendentális" érzés, hogy majd egyszer én nem leszek, ez a könyv meg lesz, és Dorka majd megmutatja valakinek, hogy "ezeket írta rólam az anyukám". Sárfej addigra már rég a kert egy zugában, az otthona földjében álmodik a környék összes macskájáról...
Csak kicsit van bűntudatom, mert tegnapelőtt és tegnap este is adatelemeztem, holnap is azt tervezek délután, már amennyit most egyszerre koncentrálni, de főleg ülni tudok, és gèpelni a carpal tunnel miatt zsibbadt ujjaimmal.
Ma felhívott a védőnő és a Főnököm is, mindketten azzal kezdték, "egyben vagy még?", de mindkettőjüknek annyira örültem, hogy egyáltalàn nem tűnt zavarónak a kérdés. A Főnök sokmindent mesélt az aktuális eüs történésekről. Azért jó lesz majd egyszer újra dolgozni menni. Nagyon hiányoznak, ő és Artemisz, meg az "ellenséges"csapat, meg a nővérek. De most ez ilyen. Mondjuk kiderült, hogy január végén már előadást tartok egy kurzuson (pedig az még a gyermekágyra fogvesni). Mondjuk, gondolhattam volna rá, hogy idén is megkeresnek vele, most már késő gondolkodni, hogy akarom-e. Embernek mondjuk nem nagy kihívás egy csecsemő pár órára, ő már tapasztalt apuka.
Hm, ezek vannak. Ha D továbbra is mindent olyan hibátlanul csinál, mint eddig, akkor most már vár elsejéig, hogy Sárfejet ne kelljen azon az egyetlen ktitikus szilveszteri napon 24 órára egyedül hagyni. Végül is Sárfej lesz az első barátja, és eddig még a babakocsit sem rágta meg, sőt néha odabucítja a hasamhoz a fejét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése