Eljöttünk ebbe a (szerencsére jó messzi) városba, ahol Embernek két napon át reggeltől estig tartó újraélesztő-kurzusa van, én meg addig a hotelben igyekszem befejezni az Odabenti netes oktatási anyag esedékes korszerűsítésének a rám osztott részét.
Ez picit nehét három végigdolgozott hétvége, egy szerdai ügyeletből csütörtök délután ötkor hazaérés, majd hajnali háromig a pénteki német előadásírás, majd ennek előadását követően egész (szerencsére rövid) nap félhalott zombiként Odabent dolgozás tengődés után. Legalább idefelé útközben aludtam.
És valahogy ebben az elövetkező három napban négy határidős munkám van, az egyébként is fennálló betegellátás + kutatás + okatatás mellett (na jó, egy-két feladat besorolható ezek közül a fenti kategóriákba, de idő szempontjából egyértelmű plusz feladatok). Inkább nem is aggódom, ha november közepén még élek, akkor úgy fogom tekinteni, hogy megharcoltam az idei őszi szezont becsülettel.
Azért (a közös hét órai reggeli után) olvasgattam az ágyban reggel, tornáztam (ha már hoztam a súlyzóimat és a jógaszőnyegemet), majd sétáltam a napfényes, szeles őszi időben, ettem salátás és ittam kávét, hazafelé pedig vettem az otthon hagyott sálam helyett egy másikat egy kínai üzletben és most már nagyon kellene dolgoznom, hogy tartsak is valahol, mire este Ember végez.
Összességében elég boldog és elégedett vagyok átmenetileg. Eltekintve attól, hogy a krónikus fáradtságot vattacukorként érzem testet ölteni az agyam helyén.*
*: a szénhidrát megvonásos diéta király, )nekem a harmadik napján mondták, hogy "kissebb lett a hasad"), egészen addig, amíg dolgozni nem kell, mert csak ülök meglassulva, fázom és melegem van egyszerre és nem tudok semmire koncentrálni. Kávé kell és egy nagy tál spagetti vagy egy fél torta a teljes kiörlésű kekszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése