Marburg szép, régi, békés város. Megnéztük a képzés utáni délutánon Saniával.
A legérdekesebb a 2. kép, a "Remények Kertjéből" származik, a kis egyházi szálláshelyünk mellett van ez a kert, ahol életbölcsességeket tartalmazó táblák vannak a gyönyörű virágok között. Egy helyütt el kell ültetni egy pici magot a földbe, egy kis postaládába pedig a reményeinket tartalmazó papírlapot kell bedobni (beikszelve rajta, hogy szeretném-e, ha imádkozzanak érte, hogy teljesüljön).
Én leírtam szépen németül, hogy szeretnék hasznos lenni a munkámban, és szeretnék boldogan élni az Emberrel a majdani házunkban (elég snassz, tudom), és beikszeltem az imádkozást.
Erről eszembe jutott az az anekdota, amikor az iszlám prédikátorhoz vagy bölcshöz zarándkolnak a hívők. Az egyikük kétségbeesve észleli, hogy a tevéjét, amit elfejeltett kikötni, ellopták a szentbeszéd alatt. Kétségbeesve mondja a bölcsnek:
- Hol van Isten, hogyha azalatt károsítottak meg, amíg a prédikációt hallgattam, hol az igazság?
- Barátom - feleli a bölcs - higgy Istenben, de azért csak kösd meg a tevéd.
Hát most köthetem a tevét én is, mert vége a szabadságnak, holnap rögtön ügyelek is, meg gondolom, rám szakad minden. Nem baj, itt az ideje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése