2016. december 30., péntek

Bálint-csoportba való

2016 utolsó munkanapján kiadtuk Odabent az "orvosai által legjobban megsiratott beteg" címet, azt hiszem.

2016. december 12., hétfő

Mivégre

Fél estén át ellenálltam a kísértésnek, és békésen készítgettem a karácsonyi ajándékhoz a pomponokat, kortyolgatva a télapó hozta vörösbort, hiszen ez még mind a normális működés része is lehet, még hétfő este is, van ilyen, egyszer, néha, Karácsony előtt. A Jóbarátok DVD a gépbe készítve, csak valami véletlen lehet.
Aztán végigbeszéltem az Életet Mamintivel. Még ez is belefért. Az is, hogy elolvastam a lelkesítő, önmegvalósító cikkét.

Aztán benyomtam a Jóbarátokat, a vörösbor és a pompon mellé. ... még egyszer: ....

2016... azt írták valahol, hogy a nehéz küzdelmek éve (mert a számjegyeinek összege 9). Ez persze hülyeségnek hangzik. De mért tudtam, mért éreztem, mért tagadtam, hogy itt a végén, végül, végre, mégis csak megállunk egymással szemben a páston és elbeszélgetünk?

ui.: azért megnyugtató, hogy bármilyen gyorsan is halad a világ az apokalipszis felé, a Jóbarátokon pont olyan hangosan és önfeledten nevetek, mint amikor az előző öt alkalommal láttam. És milyen fiatalok mindig az elején!

2016. december 6., kedd

Minden van

Külföldi képzés, ügyelet, kutatás, oktatás, TDK-konferencia, nehéz betegek, nehéz ügyek. Néha jól megy minden, néha nem megy minden jól. Úgy el vagyok havazva, hogy a fülem sem látszik ki a hótakaró alól. De azért tűrhető az élet. 

Ügyeletben nem tudtam meglumbálni egy beteget a belgyógyászaton, pedig állítólag jól szúrok, és viszont fontos lett volna. Az volt a jó, hogy ma a főnököm, akinek semmi köze nem volt az egészhez (csak van szíve), visszament velem és megszúrta ő. 

Az is jó, hogy a barcelonai képzés sem volt rossz, és a másik-városi két kollégám is aranyos volt, akikkel mentünk. Az nem jó, hogy erről eszembe jutott, hogy tartozom még mindig a hannoveri élménybeszámolóval és a hannoveri profnak sem küldtem még ajándékot.

Az jó, hogy Anyunak végül is lett ajándék (a paraszolvencia csoki fadobozából), egy hétvégén át csináltam:


Az is jó, hogy Ember eljött elém a reptérre, pedig éjfél után értünk haza és vasárnap hajnalban ment dolgozni. Viszont azóta sem láttam, mert vasárnap ő 24-ezett, hétfőn én, kettőkor jöttem el, ő meg ma dolgozik. Anyám nevetett a telefonba, amikor meséltem: "a jó kapcsolat titka", mondta. 

Most lelépős vagyok, aludtam, aztán lementem boltba, ettem, megkóstoltam a spanyol likőrt vagy mit, amit Embernek hoztam, és csak még kótyagosabb lettem (amúgy utálom a töményeket és ez semmivel sem kevésbé undorító ízű, mint a többi). Azt gondoltam, tanulok vagy csinálok ma este valami hasznosat, de inkább mégsem. Marad a szokásos: zenehallgatás a youtube-on és magam elé bámulás. Holnap is elég hosszú nap lesz.

Na de most nem tudok semmi okosat hozzátenni, majd jelentkezem még.