Külföldi képzés, ügyelet, kutatás, oktatás, TDK-konferencia, nehéz betegek, nehéz ügyek. Néha jól megy minden, néha nem megy minden jól. Úgy el vagyok havazva, hogy a fülem sem látszik ki a hótakaró alól. De azért tűrhető az élet.
Ügyeletben nem tudtam meglumbálni egy beteget a belgyógyászaton, pedig állítólag jól szúrok, és viszont fontos lett volna. Az volt a jó, hogy ma a főnököm, akinek semmi köze nem volt az egészhez (csak van szíve), visszament velem és megszúrta ő.
Az is jó, hogy a barcelonai képzés sem volt rossz, és a másik-városi két kollégám is aranyos volt, akikkel mentünk. Az nem jó, hogy erről eszembe jutott, hogy tartozom még mindig a hannoveri élménybeszámolóval és a hannoveri profnak sem küldtem még ajándékot.
Az jó, hogy Anyunak végül is lett ajándék (a paraszolvencia csoki fadobozából), egy hétvégén át csináltam:
Az is jó, hogy Ember eljött elém a reptérre, pedig éjfél után értünk haza és vasárnap hajnalban ment dolgozni. Viszont azóta sem láttam, mert vasárnap ő 24-ezett, hétfőn én, kettőkor jöttem el, ő meg ma dolgozik. Anyám nevetett a telefonba, amikor meséltem: "a jó kapcsolat titka", mondta.
Most lelépős vagyok, aludtam, aztán lementem boltba, ettem, megkóstoltam a spanyol likőrt vagy mit, amit Embernek hoztam, és csak még kótyagosabb lettem (amúgy utálom a töményeket és ez semmivel sem kevésbé undorító ízű, mint a többi). Azt gondoltam, tanulok vagy csinálok ma este valami hasznosat, de inkább mégsem. Marad a szokásos: zenehallgatás a youtube-on és magam elé bámulás. Holnap is elég hosszú nap lesz.
Na de most nem tudok semmi okosat hozzátenni, majd jelentkezem még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése