Fél estén át ellenálltam a kísértésnek, és békésen készítgettem a karácsonyi ajándékhoz a pomponokat, kortyolgatva a télapó hozta vörösbort, hiszen ez még mind a normális működés része is lehet, még hétfő este is, van ilyen, egyszer, néha, Karácsony előtt. A Jóbarátok DVD a gépbe készítve, csak valami véletlen lehet.
Aztán végigbeszéltem az Életet Mamintivel. Még ez is belefért. Az is, hogy elolvastam a lelkesítő, önmegvalósító cikkét.
Aztán benyomtam a Jóbarátokat, a vörösbor és a pompon mellé. ... még egyszer: ....
2016... azt írták valahol, hogy a nehéz küzdelmek éve (mert a számjegyeinek összege 9). Ez persze hülyeségnek hangzik. De mért tudtam, mért éreztem, mért tagadtam, hogy itt a végén, végül, végre, mégis csak megállunk egymással szemben a páston és elbeszélgetünk?
ui.: azért megnyugtató, hogy bármilyen gyorsan is halad a világ az apokalipszis felé, a Jóbarátokon pont olyan hangosan és önfeledten nevetek, mint amikor az előző öt alkalommal láttam. És milyen fiatalok mindig az elején!
ui.: azért megnyugtató, hogy bármilyen gyorsan is halad a világ az apokalipszis felé, a Jóbarátokon pont olyan hangosan és önfeledten nevetek, mint amikor az előző öt alkalommal láttam. És milyen fiatalok mindig az elején!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése