2016. október 22., szombat

Stílusosan ünnepelünk

Holnap van a kétéves "évfordulónk" Emberrel. Ebből az alkalomból holnap reggel éjszakai műszakból hazajövet eljön értem és elvisz a 24 órás ügyeletembe.
És ez spontán alakult így, nem töprengtünk rajta hosszasan, hogyan tudnánk a legjellemzőbb módon emléket állítani az elmúlt két évnek. (Na mondjuk ilyet még sosem csinált, hogy eljött értem, hogy dolgozni vigyen, fenti ajánlatát teljes mértékben évfordulós ajándéknak tekintem, majd erre gondolok, amikor a forgalom/útlezárások/másikautósok miatt káromodik, miközben én visítva tiltakozom a gyűlölt a-pasi-amikor-autót-vezet syndroma tünetei ellen).
De mit lehet tenni. Annyi baj van mindenhol, szakításokról olvasni, szerelmi háromszögekről, magányról, mi legalább még vagyunk. Az biztos: egymást megunni nem volt még idő. Az elmúlt fél évben két alkalommal töltöttünk együtt 24 óránál több időt (ebből az egyik a közös nyaralásunk volt, ami 26 órát tartott), valamint három-négy alkalommal fél napot (kirándulni Bekeccsel és a Kisfiúval), valamint heti átlagosan másfél estét a hozzájuk tartozó éjszakával. Az elmúlt fél év első hat hetében nem is találkoztunk, mert Németországban voltam (de minden nap beszéltünk 1-15 percig terjedően telefonon). *
Úgy tervezzük, hogy egyszer majd másképp lesz. "Ha az átkozott idő, a hűtlen szerető, addig meg nem csalt, s az életünk kitart, jó lesz egyszer majd."
(Persze Zorán csak a pénzkeresést kalkulálta bele az optimizmusába és nem foglalkozott workalkoholic egészségügyisekkel, de azért így is hátha majd egyszer...)



*: amúgy ha a fél évet napra pontosan számolom, akkor pont az első hetébe esett az egyhetes Erdélyünk, és hagyjuk, hogy végig tizedmagunkkal ücsörögtünk egy kisbuszban, de azért mégis együtt töltöttünk egy egész hetet. Vissza az egész nyafogás... De azért már rég volt az a hét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése