A téli időszámítást ilyenkor nagyon szeretem. Este úgyis korán sötét van, az menthetetlenül elkeserítő, és az az egy óra ide vagy oda nem változtat már rajta semmit. De reggel, azok a napfelkelték, pont ébredési időben, azok a téli színű napfelkelték, ahogyan pont az ablakon, najó, kicsit már oldalról, de beköszön a fény...
Tavasszal a tavaszit szoktam várni, mert akkor a hosszú tél után az eggyel több világos esti óra, igenis aranyat ér, és akkor már a sötét reggelben is ott van a remény, hogy nemsokára vége.
Most gyönyörű az ősz (én nem láttam belőle ugyan túl sokat), és jön a Karácsony és messze még a januári rosszkedv. Nagytakarítok (tegnap Emberrel függönyt mostunk, és kisúrolta a sütőt és a szagelszívót a konyhában). Aztán kellene tanulni is és ki is találni, mit csináljak Anyu 70. szülinapjára, ami november végén van. Tavaly feltettem magamnak a mércét: EZZEL.
Amúgy tegnap megtaláltam a kreatív cuccokat (kinyitottam a szekrényt, amiben tartom őket), és rájöttem, hogy leszakvizsgáztam, ezért elvileg, ha van időm (nincs), akkor legalábbis szabadna újra valamiket csinálni, és talán az évek óta tartó hímzés-horgolás-kötés-varrés projektben is tehetnék valami picike előrelépést. Most ott tartok, hogy van egy csomó nyönyörű könyvem, Katángtól kapott bambusz kötő és horgoló tűim, és egyszer már megpróbáltam egy könyvből megtanulni a horgolást, évekkel ezelőtt, és akkor egy darabig tudtam, milyen egy horgolt öltés.
Persze így is illúzió az egész, mert minden mással is totál le vagyok maradva Odabent és Itthon, de nem baj, majd egyszer, máskor, szebb időkben, talán még eljöhet ez is. Ezen a hétvégén a nagytakarítástól várom életminőségem további javulását (bár a pénteki nap és ügyelet túlélélse sem volt utolsó szempont).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése