Attól tartok, tagadhatatlan, hogy a neurológia Könyve a Törzsfőnök műve. Ugyan olvashatatlan, rettenetes emberkínzás, amit valójában valószínűleg ő az egyetlen ember a Földön, aki mélységében megért, ugyan teljesen képtelenség elvárni az orvostanhallgatóktól az ismeretét, ugyan a szakmában a legtöbben sem ezt használják.
Hogy mégis ez a Könyv, amellett több érv szól. Az egyik, hogy ez az, amit a szakvizsgám előtt közvetlenül szeretnék végigolvasni, nem is azért, mert ezt kérdezik, hanem, mert abból indulok ki, hogy akkor leszek életemben a legközelebb ahhoz, hogy megértsem. Másrészt, mert azért olvasom a legmenőbb német és angol nyelvű szakkönyveket, hogy a Könyvet megértsem. Harmadrészt, mert a Könyvben van az eszencia, az Idea, a Neurológia.
Erre most éppen úgy jöttem rá, hogy a szeretett és haladható német könyvemből tanulom most éppen a sclerosis multiplexet, na, gondoltam büszkén, majd most kiegészítem a régi, a Könyvből jegyzetelt jegyzeteimet. Negyed óra múlva azon kaptam magam, hogy a szeretett és haladható német könyvem sorai közé írom kiegészítésként a jegyzetemben találtakat.
A Könyvnek minden sorra vérrel van írva, sőt minden szókapcsolata. Én tudom. Hogy az SM-ben a paraesthaesia azért van, mert a plakk a hátsó gyökök belépésénél helyezkedik el. Én már néztem lumboischialgiának brutálsan aktív, kiterjedt SM-et, ráadásul orvos kollégánál, és még jó, hogy nem tetszett, hogy az az érzészavar nem teljesen olyan, amilyennek szeretném, és csak megjavasoltam neki az MR-t (ez még a Káosz Birodalmában történt, és az egyik legrettegettebb és megrázóbb tanulsága az eddig munkában töltött éveimnek, egy basilaris trombózis, egy herpes encephalitis, egy epilepsziás rohammal indult nagy media-infarktus, és néhány omszos eset jut most így hirtelen eszembe, ami ezzel versenyképes).
Szóval tisztelet a Könyvnek és a Törzsfőnöknek. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése