Jön az ősz.

Nekem a kedvenc évszakom, de mindig egy kicsit melankolikussá is tesz. Szinte hihetetlen, még csak most tettem el a plüss zoknikat (ezek a meleg cuki felnőtt zoknik, amiket ember még nem használz szerintem semmire, csak ajándékba kapja, új értelmet gyertek a gyerekvállalással, ugyanis a sarokrészt a gyerek térdére igazítva hibátlan lábzsàkként működnek enyhébb hideg esetén), erre megint itt vannak....

A kert persze leamortizálódott, nem volt rá időm, de már álmodozom róla, hol lesz jövőre a zöldségeskert, egy új gyümölcsfa, a napraforgó-sor, hogyan bővül a sziklakert, és hová irányítom át az epreket. Tavaszra lesz teraszkorlát, nagy muskátlis ládákkal. Alig várom, hogy az árnyékliliom kis zöld ujjai előbukkanjanak a földből a tavasz hírnökekènt.

Várom a Karácsonyt is, minden nap eszembe jut, hogy tavaly akkor már mindenórás terhes voltam, mégis hihetetlennek tűnt, hogy tényleg egy csecsemő fog "előkerülni" a hasamból. Most meg már oda lesz az örömtől a sürgés-forgás és a fenyő láttán.

Azt nem tudom, hová ültetünk majd annyi cserepes fenyőt?

Itt van néhány sietve lőtt fotó a kertből. Sajnos törött a kamerám, azért a fekete pötty.

A jövőre komoly fejlesztés elé néző zöldség szekció:

Szuper koktélpari, terem, mint a... szuperkoktélpari. Finom.

                  Mángold. D is evett már belőle.

Erős paprika. Mi sajnos nem szeretjük. Viszont ő is jól terem.

Néhány maradék virág:

               Begónia, büszke vagyok rá, hogy kitaláltam neki egy helyet és ilyen jó lett. Egész nyáron virágzik.

 Egy dzsumbuj helyén, idén ültettem be, kis begóniák, lent szúnyogriasztó növény és meténgek. Ember darálta a fa aprítékot a talajfedésre.

 Anyu hozta azzal, hogy Pistike, kiderült, higy ez a nebáncsvirág...


És a fűszerek egy része:

Curry, zsálya és kakukkfű. Van még bazsalikom, egy nagy ambíciókjal bíró citromfű, menta és egy szegény majorànna, aki nem tudott kibontakozni.

A fás szárúakról majd legközelebb írok.