Ez egy olyan konzílium volt, lázasan, délután fél ötkor, egy másik intézményben, ami mindenestül elkerülhető lett volna, ha a szombati (másholi) ellátó...
... tapasztaltabb?
... kipihentebb?
... lelkiismeretesebb?
Válassz választ, Shewolf, mert csak neked számít és csak téged rombol a düh vagy fejleszt az empátia. Egyszer hívtam fel kollégát nyilvánvalóan és súlyosan elhibázott lelettel, és az egy napja érlelt haragom egész addig tartott, amíg meg nem hallottam a remegő hangú, többgyerekes családapa kollégától, hogy "úristen, benéztem, úristen, engem ezért lecsuknak, 36 órája dolgoztam, érted?, de úristen én elrontottam, elnéztem". Meg hányszor néztem én el és hány dolgot, hányszor dolgoztak plusszban mások az én betegeimmel.
Szóval ennyi tulajdonképpen. Csak ne érezném néha, hogy túl sokszor vagyok én a balek, aki ott van, túlórában, lelépősen, betegen, bárhogy, és ne érezném, hogy mások sokkal jobban járnak. Még jó, hogy mások is úgy érzik.
Anyu mondta régen nekem meg a nővéremnek: "biztos én vagyok a világ legigazságosabb anyukája, mert mindketten azt hiszitek, hogy a másikkal kivételetek". :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése