2016. november 16., szerda

A pasi a kapukon belül van

Eddig a hűtőben nem volt sem párizsi sem kolbász sem bacon sem "kamamber". Nemhogy ezek mindegyike egyszerre. És a mustár, ketchup, majonéz... Atyaég. Én a trapista sajtban hiszek, ideális esetben sajtkrémes hamlet-en vagy más ostyaizén, paradicsommal. Ha otthon eszek, ezt eszem. Max. virsli vagy májkrém jöhet néha. Szőlő is van, amit sosem veszek, mert rám rohad. 

És van egy nagy csatánk. Ő a szertehagyott poharaimat viszi ki utánam, én meg lekapcsolom utána a villanyt, mert az nem lehet égve olyan szobában, ahol nincs ember (kivéve: kislámpa, abból bármennyit szabad felkapcsolva hagyni). Amúgy meg mindketten totál rendetlenek vagyunk, nem férnek el a szennyes ruháink a morzsányi panel fürdőszobában.

De azért tegnap például csinált magunknak vacsit, amíg én jógáztam. Igaz, hogy sosem eszek este kilenckor, na de akkor is. Holnap nekem kell vacsorát készíteni. Fél éve nem csinálok otthon a főtt virslinél vagy rántottánál bonyolultabb kaját. Lásd fentebb, "trapista sajt" és lentebb "munka" címszavaknál. 

És amúgy tényleg nem látjuk egymást többet, mint máskor. Ha mégis, akkor valamelyikünk biztos ügyelt, tizenkétórázott, a másikunk meg nem akarna reggel ötkor kelni vagy alvós napja lenne. Na szóval tulajdonképpen valóban semmi nem változott. Csak egyik este azért jó volt, hogy tudtam, hogy otthon van valaki, amikor megyek haza. Ilyen nem volt velem öt éve. Na persze az első szavam az volt, hogy "mért ég a villany a nappaliban és az előszobában, ha a konyhában vagy?" 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése