Mai kérdés

Mennyi ruhát kell ahhoz kihúzni a listáról, hogy még egy tankönyv beférjen? Mennyi a minimális mennyiségű ruha* hat hétre? Amúgy kb annyi, mint kettőre (pakoltam már anno fél évre, de akkor vonattal mentem és nem volt súlykorlát), de kell konferencia ruha, valamint pont tavasz-nyár váltás van, így sem viszek rövidnadrágot, sem nyári ruhát** vagy fürdőruhát. Dolgozni és szakvizsgára tanulni megyek és alig várom az ismereteket a fejemben.

De az is a baj, hogy mi van, ha eltűnik a poggyászom? Benne a drága Movement disorders és Neurologie compact és Neuroimmunológia (most ez a soros a tanulásban, a többi meg alap) tankönyvekkel? Ja és kellene a DBS is meg esetleg egyebek, de az már nem olyan fontos. Mi van, ha terrortámadás lesz, és csak a könyveim robbannak fel és én nem?

A regény is nehéz kérdés. Azt vigyem, amit olvasok és szar? Vagy egy újat, ami jónak tűnik, vagy a legvastagabbat vagy a legkisebb súlyút, vagy a legjobb (érdekesség x vastagság)/súly indexűt? Ha elfogy a regényem, honnan szerzek magyar nyelvű könyvet? Ha túl sok magyar nyelvű regényt viszek, hová fognak férni a németek, amiket majd veszek?

Amúgy még nem vagyok összepakolva és nem tudom, hol alszom holnap***, de sebaj.

*: ez is ma esett le, nincs normális ruhám, csak a lelakott szarjaim, amik foszlanak, kihízottak, kopottak, de nincs időm sem kedvem venni, mert amíg dagadt állat vagyok, nem kell ruha (viccesek a szépen öltözködő kövér nők, inkább le kell fogyni), de bakker mégsem mehetek szakadt kelet-európaiként... Összekaptam magam és a szülinapomra kapott H-M utalványt elvertem egy konferenciára is jó fekete blúzra, egy színes, lezser, de alkalomra is tűrhető blúzra, egy fekete pólóra meg egy farmerdzsekire. De most ezeket hová teszem?

**: az a legegyszerűbb és legolcsóbb: turiban kotorni valami bő nyári szoknyát, az bárhol olcsó, viszont a méretemre jó nadrág, kényelmes cipő ritka kincs, vinni kellene (de hálistennek nincs szandálom, és a benti cipőm is szétszakadt, így a tervezett helyükre mehet könyv, de ezeket venni kell majd és ott biztos nagyon drága minden, legalábbis emlékszem 2009-ben, mennyi ideig csak fél szelet sajtot ettem a vacsora egy szelet kenyérhez, mert szétszakadt a cipőm és újat kellett venni, és a legtucatabb is háromszor annyiba került, mint itthon).

***: Az osztályon dolgozó titkárnő foglalt nekem szállást valami apartmant, de nem mondta el a címét, sem semmilyen infót róla, tegnap írtam neki, erre visszaírt, hogy ja, ő most szabadságon van, legközelebb szerdán lesz. Most akkor holnap 17 órakor milyen esélyem lesz megtalálni egy szobát, amikor Odakint az összes hivatalnok hazamegy 16 órakor, vagy legalábbis nem az én problémáimra van igényük.

Mindegy, ha nem oldódik meg, kiveszek egy szobát valahol, szerdán már tuti megtalálom a nőt a konfin. Vagy valami. Apu hívott, kérdezte, megvan-e a szoba (az ember sose meséljen túl sokat a szüleinek), mondtam ne aggódjon, minden rendben zajlik, Anyu szerintem pontosan tudja, hogy fogalmam sincs, hová megyek, de nem mondja Apunak, csak békésen nevet magában a hülyeségemen. Embernek meg aztán végképp nem mondok ilyeneket, bár szerintem Anyu megküzdési taktikáját választaná. A család adaptibilis tagjai már rég megszokták az életvitelemet.

Amúgy minden más oké, van nemzetközi TB-kártyám, adóbevallás, szakvizsga jelentkezés, jelenléti ívek okék, könyvtári könyvet visszavittem, boarding pass is kinyomtatva és még sorolhatnám, hát valami lesz, de ma ettem egy fagyit a lakótelepi kiülős fagyizóban és olyan csodásan és teljesen a sajátomnak, véremnek éreztem ezt a városrészt, a paneleket, amiket először láttam, amikor életemben kivittek az utcára, a lakás minden zugát siratom, a könyveket, a névnapomra kapott plüss pokrócot, amit már nem lesz módom használni, csak egyszer a végtelenül messze június közepén, itt vannak a bögrék, a kis hímzett terítő a nappaliban, a kanapé, a szekrények, szőnyeg, az ágy, mindet én spóroltam össze, évekig, az enyémek, szeretem őket, ezek között biztonságban vagyok. És most elmegyek egy idegen szobába, egy idegen városba, idegen emberek közé.

Amúgy ha jól csinálom, háttérbe szorítom a szociális fóbiámat, akkor nagyon sokat fogok ott tanulni, de minden nap fárasztóbb lesz, mint a legszörnyűbb ügyelet.

Na, pakoljunk kicsit.
Hülye vagyok, tudom, de muszáj valahol levezetnem a szorongásomat.
Most mondjuk lefoglaltam feltételesen egy szobát arra az egy estére, holnap este hatig le lehet mondani ingyen. Igazából rájöttem, hogy nem az a fő baj, hogy a nő szabin van (először úgy értettem, amikor visszaírt, de aztán elemeztem még egyszer), hanem az, hogy este 6-kor már nem tudom elfoglalni a szállást. Viszont csak ilyen repülőgép volt, szóval akkor végül is jó ez így.