A Kutyával épp sétálni igyekeztünk. A Kutya úgy húzott, hogy leginkább a levegőben repültem utána, hiszen két hét után sétáltattam én újra. A körfolyosón a szomszéd gyerekek játszottak, egy asztalkára volt sok tárgy kipakolva. Beszélgetésünk a következő módon zajlott:
- Gyere, vásárolj tőlünk!
- Hát.. most nagyon sietünk, látjátok, a Kutya nagyon szeretne menni. Amúgy mit árultok?
- Sokmindent! Például... vizelettesztet! - lelkesen előránt 1 igazi vizelettesztcsíkot a könyvek, kiasutók, zsírkréták közül.
- Ez olyan... - mondja a másik kisfiú, miközben a nadrágját húzogatja nagy zavarban - ... ide kell valahogy... így kell valahogy.
- Tudom! - felelem - rá kell csepegtetni a vizeletet és akkor kiderül, van-e például gyulladása valakinek a vizeletben.
- Igen! - ragyogó szemmel néznek rám, egyszerre büszkén, egyszerre csodálkozva, hogy felnőtt létemre milyen vagány és tájékozott vagyok.
Becsületemre legyen mondva, hogy megálltam nevetés nélkül.
*: arra a vasárnapra nem ártott némi humor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése