Breaking news

Ha tudtam volna, mekkora élmény 66 pontot szerezni olyan vizsgán, ami 65 ponttól van meg, nem vártam volna eddig a büszke kettes alával...*

A kreszből eddig nehéz eldöntni, mi volt a legrosszabb: 1. az egyhetes tanfolyam, munka után minden nap, miközben minden más feladatommal elcsúsztam, és össz-emberi kapcsolataim is talán akkor kezdték Atlantiszt idéző merülésüket 2. az egyébként jószándékú és képzett, de a hallgatóságot folyton kérdezgető, sztorizgató oktató bácsi 3. a tananyag, amiből egy szót sem értettem 4. az idegen emberek a kurzuson (egyre inkább csak fehér köpenyben vagyok szociábilis) 5. a következő hét, amikor mandulagyulladásom volt, begyógyszerelve dolgoztam, és este már csak összeestem tanulás helyett, és minden egyéb dolog, ami közbe jött 6. maga a KRESZ, ez a gyűlöletes, idegen, értelmetlen tananyag, amely az általam ismert világokkal csak egy-egy örömteli ponton kapcsolódott (a műszaki ismeretek során egyes alkatrészek emlékeztettek egyes szervekre, mind élettani, mind patológiás működésükben) 7. mindezért még én fizethettem...

A vizsga ehhez képest kellemes élmény volt, a felügyelő kedves volt, mosolygott, a terem tiszta, a számítógép jól működött. A szituáció-feladatok során arra gondoltam, hogy semmi esélyem nem lett volna, ha tegnap nem nézzük át a tesztkönyvben az összeset az Emberrel, aki természetesen az őrületbe kergettem a hisztimmal. 

A legjobb fegyverem a villamos volt, amiről kezdettől éreztem, hogy rendkívül hatékony eszköz a pótvizsga díjak besöpréséből. Amilyen ritkán keresztezik egymás útját az autóval, vagy vezet az út a villamossínre, olyan sok és abnormális szabály vonatkozik rá. Olyan hosszab vitattuk meg tegnap a villamos-közelekedés minden egyes csodálatosan izgalmas percét, hogy nem buktam el a 9 pontot, amit a három villamosos szituáció maga alá temethetett volna (csak mondom: nem volt sem gyalogos, sem biciklis, de még rendes egyenrangú utas szituáció sem...).

Így lett a villamos ellenségből jóbarátom.

Itt a vége, fuss el vége.

(Valaki fejbe vághatna egy baltával, mert elegem van mindenből örökre és visszavonhatatlanul).
*:akkor tetszett, de most már dühít rettenetesen és azon gondolkozom, nem lehetne-e javítani valahogy, csak az a baj, hogy most már végképp nem lenne időm tanulni. (Vajon adnának pótvizsga időpontot? Hogy szerezhessek 7-essel kezdődő pontszámot? Bármi áron, mindenáron, az életem, minden reményem és álmom, az egészségem, az emberiség vagy a bolygó túlélése árán?)
Amúgy nem a kettes a baj, hanem az érzés, amikor vizsga után zuhan az adrenalin szint. Régi ismerős érzés ez. Végül is tulajdonképpen mennem kellene aludni nyafogás helyett.