Egy-két éve viszonylag következetes vagyok a fényképek tekintetében. Nagyjából félévente albumba gyűjtöm őket, így már egész sok sorakozik a polcon. Nagyon szeretem őket, és mindig várom, mikor jön el a következő előhívatás ideje.
Egy hete el is érkezett az augusztus - január között készült képek kiválogatása és emléktárggyá alakítása. Nekem ez a terhességem második fele és az első babás napok időszaka. A pocakfotók, a kismama-fotózás, apa-hasat-puszil, a tükörelőtti szelfik és hasonlók fázisa.
Ehhez képest íme egy tipikus oldal az új albumból:
Mindössze 2 darab kismama fotóm van, egy még az előző albumban nyárról, az ötödik hónap elején, amikor először jutott eszembe, hogy nincs kép rólam, és egy most Karácsonykor, amikor kiderült, hogy az ajándékba kapott babaalbumba képet kérnek az "anyahasában" időszakról.
A többi: Sárfej. Első napja nálunk. Második napja nálunk. Első alkalom, amikor beengedtük a nappaliba. Műtét előtt, műtét után. Sárfej kutyasuliban. Sárfejjel a telken. Sárfejjel a közeli erdőben. Sárfejjel a hóban. Sárfejjel szilveszterezünk. Stb.
Nagyon nevetek, de olyan jellemző is az egész. A terhesség és Sárfej érkezésének emléke, azt hiszem, múlhatatlanul összekapcsolódik bennem, már csak azért is, mert a pozitív terhességi teszt volt egyben a belépő is a kutyás lét felé (váltott műszak és őrültrohanásversengés mellett nem lehetett kutya). A kutyás lét felé, ami a nyugdíjas éveiimig valószínűleg erre az egy, de minden másiknál jobb, a "firstandbest" Sárfejünkre fog korlátozódni, hacsak nem váltok szakmát addigra, mire a gyermeke(i)m már elég nagyok lesznek ahhoz, hogy teljes állásban dolgozzak a város másik felében napi 2-3 túlórával és ügyeletekkel. Ezt még meglátjuk.
Mindenesetre 2019 ősze és decembere számomra egyetlen végtelen nagy sétává olvad össze. Érdekes módon pont ez az, amiről nincs kép, az utcákról, a mindennapjainkról. Ahogy az ember csak a szokatlan, különösen cukit, ünnepit fotózza, elkerüli a célt, hogy az Igazit, az adott éleszakasz ízét-illatát-fényeit-hangjait örökítse meg.
A végtelen nagy sétánk egy dicső korszakkal kezdődött, nyár végén és a gyönyörű meleg indián nyáron, amikor hirtelen erősnek és fárdhatatlannak éreztem magam. Amikor a hegyről lesétáltunk a városka központjába a futtatóba, és amikor még úgy meséltem, hogy "ő még csak egy hete van nálunk", amikor ötkor keltem munka előtt, és még mindenki aludt a házakban, mire elindtultunk, és nagy nehezen tapasztaltam ki, melyik kerítés mögött nem ugatnak (azóta már "kutyatérkép" van a fejemben). Amikor a kutyafuttatóról néha tovább sétáltunk pár buszmegállót meglátogatni az Embert a munkahelyén. Aztán onnan hazasétáltunk. Amikor Sárfej megtanulta, hol szoktunk fagyizni és mindig megállt az ajtajában. Amikor először birkózott más kutyával. Amikor először buszoztunk, hogy Sárfej megtanulja és ölben cipeltem fel a nagy kutyát hathónapos terhesen. Amikor már vigyázni kellett, hogy ne pattanjon fel az első arrajáró buszra. Amikor először buszoztunk azért, mert nagyon kellett pisilnem, és amikor először azért, mert fájt a medencém és fulladtam. Amikor már nem tudtunk lemenni a hegy aljába. Amikor sétáltunk akkor is, amikor állni fél percet sem tudtam vérnyomás-esés és ájulásérzés nélkül (nagyon vérszegény és venacavás voltam).
Sárfej nélkül hónapokkal korábban leestem volna a lábamról plusz három-négy szövődménnyel.
Ragyogó nyári kertek, színessé őszült kertek, didergővé szürkült kertek, hótakaró alatt alvó kertek.
Százszor bejárt utcák, tegnap talált utcák, elszaladt kutya keresése, macskakergetés, tanyára beszökött kutya visszaszerzése, kutyapajtások, bosszantó gazdik, baráttá vált gazdik.
Előbb-utóbb nekiállok egy hosszabb Sárfejes bejegyzésnek. A tézisem megírása után a róla szóló mesekönyv következik.
***
Valójában a sétálós korszak most újrakezdődik, a különbség az lesz, hogy D babakocsiban vagy kendőben tart velünk, és hogy tavasz lesz ezúttal. Elképzelhetetlenül furcsa, hogy egy évvel ezelőtt még lényegében egyikük sem létezett (D csak álom volt, Sárfej pedig egy a számolatlan és ismeretlen nyomortanyai kutyák közül).
Hát így lett az én kismama-albumom Sárfej albuma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése