Formában vagyunk

Helénával ügyelünk, túl vagyunk már minden stresszen és sokkon, nyugalom honol a házban és a sürgősségi osztályon. Az internetes tananyag ránk osztott részének a frissítését írjuk a meghosszabbított határidő lejárt előtt egy hajszállal.
Közben zenét hallgatok, időnként hangosan énekelek egy-egy sort. Amikor a Misztrál "Gyöngyöt az embernek" című, gyönyörű, humanista világmegváltó száma ("és az embernek szólni a gyöngyöt") jött, az első sor után megkérdeztem Helénát:
- Ezt ismered?
- Nem hangzik ismerősen...
- Pedig nagyon szép, elküldöm Neked, ezt játszották a diplomaosztónkon.
- Jaj, lehet, hogy a mienken is ez volt, valami gitárok és férfihang... nem ez, amikor szórják a disznóknak a gyöngyöt?
- ... (nevet)...

Egyébként ez az még mindig:

Ez a szép magyar egészségügy viszont a mi életünket szórja a disznóknak, néha úgy tűnik...